Ezeken az est�ken a l�gz�s megfesz�ti a t�d�t - minden t�gul�sa t�voz� vonatk�nt z�r�g. Ezeken az est�ken f�lek, hogy �gy maradok �s elfogy az er�m. Ilyenkor �t kell �lelnem magamat, hogy ne essen ki semmi bel�lr�l, a bord�k takar�s�b�l. Ezek az est�k m�r egy ideje tartanak. Kezdek elf�radni a kitart�sban. Annyi szab�ly van, �n pedig megszegn�m �ket, ha hagyn�d. Nincs �lel�s, ami ne f�rne el mellettem �jszak�nk�nt az �res �gyon. Nem fogsz cs�ngetni, de v�rom. R�d gondolok, mikor nem tudok aludni, �s j�p�r �bren t�lt�tt �jjel ut�n legy�r a kimer�lts�g. Nem tudom t�bb�, hogyan kell er�snek lenni. Te pedig nem hagyod, hogy gyenge legyek. �s holnap �jra reggel lesz, �n pedig sorban �llok, hogy megfelelhessek a norm�knak. Egyre sz�rk�bb a vil�g, egyre t�gulnak a terek, egyre jobban fesz�t a t�d�m. �s �n csak mantr�zom: ezek az est�k egyszer v�get �rnek.

�s �n ut�na is itt leszek. Ugye? Itt leszek, ugye?

Minden sz�tesik. Legf�k�ppen �n hullok darabjaimra. (07/02/19)

Hogy nem mondod, csak fontosabb� teszed. (23/01/19)

T�volodni kell, hogy k�zelebb lehessen lenni. (28/01/19)

Cs�ndek: amikor egym�s szem�nek t�kr�ben vagyunk. (16/01/19)

Nem vagy egyed�l.

Milyen �rtelemben? P�rkapcsolatilag? Hivatalosan? A lak�sban? A f�jdalmammal? A j�ga�r�n? Nem, t�nyleg nem. De van itt velem valaki, a m�anyag dobozomban, amibe hermetikusan elz�rtam magam a k�lvil�g el�l? A sz�nt�veszt� val�s�gomban, amiben hol k�k, hol z�ld a t�rkiz. Az eml�keimmel �sszez�rva, ahol nagyot csattan a pofon, halkan cs�ppen a k�nnycsepp. A kertemben, ahol keresem a v�gyaimat, amiken 25 �ve taposok. A k�ts�geim k�z�tt, hogy mikor leszek el�g j�. EL�G j�. El�g J�. A piros szem�vegkeretem m�g�tt, ahonnan b�mulok r�d, mint egy �vod�s a Lego boltban. Egyed�l vagyok a k�k-z�ld h�tammal. Egyed�l vagyok a csattan�ssal �s a v�rrel. Egyed�l vagyok az adrenalinnal. Egyed�l vagyok, ahogy pr�b�lom visszah�zni a feh�rnem�met oda, ahol maradnia kellett volna mindig is. Egyed�l vagyok a sz�ml�kkal, a csekkekkel, a lak�skassz�val, a cs�t�nyokkal a f�rd�ben, a molyokkal a lisztben, a gett�ban, ahol �lek. Egyed�l vagyok a l�tminimum el�kel�, m�r-m�r k�z�poszt�lybeli szintj�n. Egyed�l vagyok, amikor az�rt gy�jt�k utaz�sra, hogy v�llat ny�jtsak egy s�r� bar�tnak a f�ldg�mb m�sik oldal�n. Amikor k�zlik, hogy nem biztos, hogy lehet gyerekem. Amikor lenyomj�k a cs�vet a torkomon �jra, �s csak arra tudok gondolni, hogy hangozhatott ez ann� kintr�l, a folyos�n. Egyed�l vagyok a rept�ren, aki csak az�rt megy ki, hogy viszl�tot mondjon m�snak. A gondolattal, hogy vajon �l-e m�g, a f�lelemmel, hogy szembej�n - ahogy a m�ltkor tal�n -, a rem�nnyel, hogy �gysem ismer meg 16 �v ut�n, a v�ggyal, hogy tal�n m�gis. A k�rd�ssel, hogy mi�rt nem �rdeklem. A s�v�rg�ssal, hogy felmenjek hozz�d �s megcs�koljalak. Hogy kipr�b�ljam, milyen. A sz�gyennel, hogy ez egy�ltal�n eszembe mer jutni. Egyed�l a v�ggyal, hogy soha soha t�bb� ne legyek itt. Hogy mindennek legyen v�ge. Hogy legyen v�gre csend. Hogy s�rjon most m�s.

Simon M�rton: H�romnegyed n�gy

"A f�k, ez j�, igen, kezdj�k a f�kkal, hogy majdnem 
ugyanolyanok; �gy hajnalban. Kev�s a f�ny. El�gg� f�zom. 
Bent alszol. Akihez sz�lhatn�k most, az el�tt hallgatok; 
nem remegek, m�g ezt a f�z�st se l�ssa rajtam. 
Mondok valamit magamban. L�tom a leheletem. N�zem. 
Ebben a ritk�s f�nyben �n is csak majdnem ugyanaz vagyok, 
f�lig nyitott szemmel figyelve, hogy alszik minden. 
A te szemed, lehunyt szemed ott bent, vil�gos, egyszer�, 
mint ilyenkor az �g. Mint ilyenkor b�rmi. R� k�ne gy�jtani, 
ez�rt j�ttem ki. Nem. Az�rt mert nem tudok visszaaludni. 
�s ut�lok v�rni. F�l k�ne �bresszelek, mondanom kellene, 
igen, hogy n�zd meg a szemem sz�n�t, egy darabig 
hib�nak �reztem azt is. �s nem �rtem mi�rt kellek neked, 
elmondan�m, most, kezemen az �led szag�val, k�nnyebb 
lenne m�gis. �s nem tudom h�ny �lel�s kell, ak�r csak egy napra, 
(estig �sszetartson), sz�val, hogy �lelj. Ilyeneket k�ne mondanom. 
Bent alszol. N�zem az �g s�lyos sz�neit a sz�v fel�li oldalon. 
Doh�nyzom. J� �gy. B�r el�g hideg van. J�, hogy betakartalak. 
Egyenl�k vagyunk. L�tod. Ha kivonlak magamb�l, a semmi marad."

Az er�szak ott kezd�dik, mikor nem veszed �szre a m�sik szem�ben a f�lelmet.

https://www.youtube.com/watch?v=TaHTlNT4GD4

"Te is t�l j�l ismered

Hogy �gy belemegy�nk egy alag�tba. �s megy�nk, egyre beljebb. K�zenfogva. Megpr�b�ltuk kiker�lni, de azt�n r�j�tt�nk: ez a mi utunk. Megy�nk, egyre beljebb. Tudjuk, hogy csak �tmegy�nk, de m�shogy �rz�dik az �t. A k�zep�n�l m�r alig kapok leveg�t. A szmog cs�pi a t�d�met, a bez�rt f�ny f�jdalmasan csillog az �riszemen. Zaj van, elviselhetetlen. Buszok, aut�k, motorok hajtanak el mellett�nk. A dobh�rty�m s�r. Csenget m�g�tt�nk egy bring�s. Elengeded a kezem, hogy el�zhessen. J�nnek szembe m�sok, �ket is elengedj�k. Egy darabon egyed�l megyek. Ott vagy, de l�tez�sed egy-egy hossz� percre valahogy tomp�v� v�lik az �les ingerek k�z�tt. De mi megy�nk tov�bb. Eld�nt�tt�k �s tudjuk is: hova. Ez a mi utunk. Gyalog, f�jdalmasan, �szint�n. De ha ki�r�nk, a kivil�g�tott v�ros fogad majd minket. Soha nem lesz szmogos leveg� annyira tiszta, mint ott. Soha nem lesz zajos f�v�ros ennyire csendes. Soha nem lesz m�s, aki el tud k�s�rni ehhez a meg�rkez�shez, csak Te. 
Egym�s h�torsz�gai lesz�nk a feln�ttek vil�g�nak h�bor�iban.