Nem vagy egyed�l.

Milyen �rtelemben? P�rkapcsolatilag? Hivatalosan? A lak�sban? A f�jdalmammal? A j�ga�r�n? Nem, t�nyleg nem. De van itt velem valaki, a m�anyag dobozomban, amibe hermetikusan elz�rtam magam a k�lvil�g el�l? A sz�nt�veszt� val�s�gomban, amiben hol k�k, hol z�ld a t�rkiz. Az eml�keimmel �sszez�rva, ahol nagyot csattan a pofon, halkan cs�ppen a k�nnycsepp. A kertemben, ahol keresem a v�gyaimat, amiken 25 �ve taposok. A k�ts�geim k�z�tt, hogy mikor leszek el�g j�. EL�G j�. El�g J�. A piros szem�vegkeretem m�g�tt, ahonnan b�mulok r�d, mint egy �vod�s a Lego boltban. Egyed�l vagyok a k�k-z�ld h�tammal. Egyed�l vagyok a csattan�ssal �s a v�rrel. Egyed�l vagyok az adrenalinnal. Egyed�l vagyok, ahogy pr�b�lom visszah�zni a feh�rnem�met oda, ahol maradnia kellett volna mindig is. Egyed�l vagyok a sz�ml�kkal, a csekkekkel, a lak�skassz�val, a cs�t�nyokkal a f�rd�ben, a molyokkal a lisztben, a gett�ban, ahol �lek. Egyed�l vagyok a l�tminimum el�kel�, m�r-m�r k�z�poszt�lybeli szintj�n. Egyed�l vagyok, amikor az�rt gy�jt�k utaz�sra, hogy v�llat ny�jtsak egy s�r� bar�tnak a f�ldg�mb m�sik oldal�n. Amikor k�zlik, hogy nem biztos, hogy lehet gyerekem. Amikor lenyomj�k a cs�vet a torkomon �jra, �s csak arra tudok gondolni, hogy hangozhatott ez ann� kintr�l, a folyos�n. Egyed�l vagyok a rept�ren, aki csak az�rt megy ki, hogy viszl�tot mondjon m�snak. A gondolattal, hogy vajon �l-e m�g, a f�lelemmel, hogy szembej�n - ahogy a m�ltkor tal�n -, a rem�nnyel, hogy �gysem ismer meg 16 �v ut�n, a v�ggyal, hogy tal�n m�gis. A k�rd�ssel, hogy mi�rt nem �rdeklem. A s�v�rg�ssal, hogy felmenjek hozz�d �s megcs�koljalak. Hogy kipr�b�ljam, milyen. A sz�gyennel, hogy ez egy�ltal�n eszembe mer jutni. Egyed�l a v�ggyal, hogy soha soha t�bb� ne legyek itt. Hogy mindennek legyen v�ge. Hogy legyen v�gre csend. Hogy s�rjon most m�s.