T�nyleg.

�szint�n el�d �lln�k �s elmondan�m, amit �rzek. Az eg�sz nagy forrong�st, ami bennem van. Pedig nem szoktam ilyet, nem szoktam err�l besz�lni. Semmir�l se n�ha. 
De el�d...el�d oda�lln�k mindezzel. Ha �rdekelne.

Elf�radtam abban, hogy olyannak tettetj�k magunkat, amilyenek nem vagyunk. Hogy nem ismerj�k be a hib�inkat, hogy az lett a fontos, hogy mennyire vasalt az ingem, mennyire tiszta a lak�som, mennyit keresek, mennyire vagyok sikeres, hogy mutassam, hogy az �letem egy �ri�si, p�rg�-forg� bubor�k, amiben minden t�k�letes, de legf�k�ppen �n. Hogy soha nem besz�l�nk arr�l, ha rosszul �rezz�k magunkat. A trag�di�kr�l, a rossz napokr�l, a ball�br�l, a helyzetekr�l, amiket nem tudunk megoldani, de m�g csak meg�rteni sem. 
Elf�raszt, hogy �t kell gondolnom, mit �s hogyan �s mikor �rhatok neked le, �s te majd arra vajon hogyan reag�lsz, �s majd az engem hogyan fog �rinteni. F�l�sleges, bomlaszt� j�tszm�k. Ez nem az �n vil�gom.

Ki �rti meg, hogy err�l kell �rnom? Ki fog �tj�nni, hogy a kanap�n �lve megbesz�lj�k ezt a napot, ami k�t �ra alatt t�nkre ment? Hogy f�zzek neki te�t �s meg�leljen cser�be?

Veled akarn�m megosztani. Veled akartam volna. Veled akartam.

Egyre kev�sb� �rzem magam b�rkinek is. Ny�lok fel�d, s�t, futok ut�nad. Te meg csak les�p�rsz a v�lladr�l. T�nyleg ezt akarod? T�nyleg ennyire f�lreismertelek? T�nyleg mindenki ezt csin�lja velem?

Elt�ntek a k�pek

�s �n m�r nem zen�lek.

Hi�nyzik.

De kaptam egy bar�tot helyetted.

Hi�nyzol.

Nem is te, csak akinek gondollak.

Sokkal jobb ember vagy a fejemben.

�s megtanultam megszeretni

azt, aki nem vagy

Mert abban, aki vagy

neh�z j�t tal�lni,

ha �gy viselkedsz velem, ahogy (nem) �rdemlem.

�rt�kes vagy csak szarsz r�.

Nekem is k�ne. R�d.

Megtan�tasz

nem-�rdekelni?

"Az �n falam nem �vegh�z, b�r besz�v �s ki nem enged."

�gy n�zem, te beest�l a ker�t�sen. Ezzel nem csak magadat, de a ker�t�st, engem �s az eg�sz vil�gomat is t�nkrebasztad. 

�dv, ker�lj beljebb!

"B�rmit is adsz magadb�l - kigombolod az inged, lejjebb veszed a pajzsod hat�konys�g�t, a k�falat gipszkartonra cser�led - sebezhet�v� v�lsz. Ett�l kellene sz�pnek lennie? Az �n falam sosem volt vasker�t�s vagy s�v�ny vagy deszkakert. Nem �vegfal vagy �vegh�z (b�r besz�v �s ki m�r nem enged). Nincsenek benne bonyolult v�delmi rendszerek, semmi riaszt�, semmi l�zer, semmi k�rtyaleolvas�. N�ha elgondolkodok azon, van-e egy�ltal�n falam, amikor valaki olyan k�nnyed�n �tugorhat a kertemb�l a k�sz�b�m�n bel�lre. Sokszor a kertkapub�l rep�l be valahogy, azt�n olyannyira otthon �rzi mag�t, hogy ottl�t�t arr�l tudom meg, hogy r�nyitok a wc-n. Vagy megeszi a tegnapi levesem. Vagy zoknikat hagy szanasz�t a szob�mban. Vagy este, amikor lefekszem, ujjait �rzem a derekamon. �s kirakni m�r nem tudom, m�r nem lehet - s ha �nsz�nt�b�l megy... Akkor se j�, mert megszokom, hogy mindig kopogni kell a wc-n, minden napra �jat f�zni, �sszeszedegetni a zoknikat a f�ldr�l, sz�kr�l, �jjeliszekr�nyr�l, l�mp�r�l. Sz�val vagy elmegy mag�t�l, �s olyankor szarul vagyok, vagy pedig kitesz a saj�t h�zamb�l, olyankor a ker�t�snek d�l�k, le�l�k a f�ldre, r�gy�jtok �s figyelem, mikor oltja le a villanyt. Az els� nap m�r t�zkor aludni t�r (az �gyamban), m�sodik nap csak 12-kor fekszik le (az �gyamba), harmadnap ny�lik az ajt�, �s �n, mint az elveszett kiscica surranok be. Mell�m b�jik.
Reggel pedig m�r egyed�l eszem a r�ntott�mat, �s mosolygok.
Csak ne kopogna m�snap este. "

Eml�kszem, h�rom �ve ezen a napon egy kicseszett vonaton �ltem, Szegedr�l Budapestre. K�z a k�zben. Azt hittem, hogy boldog vagyok. Hogy Te meggy�gyulsz, �s hogy valaki olyannal t�lt�ttem a h�tv�g�t, aki mellettem lesz sok�ig, akiben b�zhatok, aki t�mogat. H�t, � m�r nincs itt. Nem sok�ig volt. �s m�r Te sem vagy itt. Mert megcs�rrent a telefon. Hazafel� a vonaton. Majd megszakadt a sz�vem. Anyu volt az. Az�ta sem mertem megk�rdezni, hogy lehet felk�sz�lni egy ilyen h�v�sra. Hogy �ll neki az ember. Tehetetlen voltam. Szerettem volna elrohanni, kifutni a vil�gb�l,de egy vonaton voltunk, �s csak b�multam kifel� az ablakon. Az ut�na k�vetkez� egy h�nap volt �letem egyik legrosszabb id�szaka. A b�cs� v�ratott mag�ra, �n meg csak elb�jtam a fekete ruh�k �s az iskolapad m�g�tt. Most pedig itt �lek. Ahol te lakt�l. A  Te birodalmadban. Ezen a must�rs�rga kanap�n �l�k. Amin utolj�ra eg�szs�gesen l�ttalak, a l�badat felh�zva nevett�nk �s mutogattam neked a frissen szerzett jap�n tud�somat. N�vnapod volt, �s megleptelek. Egy pulcsit hoztam, amit meg�r�k�ltem, de az�ta is ritk�n van lelkier�m felvenni. Hoztam egy k�nyvet is, eml�kszem. Szab� Magda, mint mindig. Meg egy sz�l r�zs�t. Te pedig gy�m�lcsl�vel �s s�tivel k�sz�lt�l. Ma itt �l�k, ugyan�gy, a fekete ruh�mban, mint minden november 9-�n, �s arra gondolok, mennyire mag�nyos lehett�l m�r akkor is. Hogy mennyire nem voltam veled azon a h�tv�g�n, mert �pp egy vonaton �ltem Szegedr�l Pestre. Amikor megcs�rrent a telefon �s megv�ltozott az �letem. 

Hi�nyzol!

https://www.youtube.com/watch?v=9767udTX_WY

�gy vagyok egyed�l, ahogy te�t iszik az ember.

Forr�n, g�z�l�gve.

Hozz�m is le kell venni a szem�veget, hogy l�ss.