"B�rmit is adsz magadb�l - kigombolod az inged, lejjebb veszed a pajzsod hat�konys�g�t, a k�falat gipszkartonra cser�led - sebezhet�v� v�lsz. Ett�l kellene sz�pnek lennie? Az �n falam sosem volt vasker�t�s vagy s�v�ny vagy deszkakert. Nem �vegfal vagy �vegh�z (b�r besz�v �s ki m�r nem enged). Nincsenek benne bonyolult v�delmi rendszerek, semmi riaszt�, semmi l�zer, semmi k�rtyaleolvas�. N�ha elgondolkodok azon, van-e egy�ltal�n falam, amikor valaki olyan k�nnyed�n �tugorhat a kertemb�l a k�sz�b�m�n bel�lre. Sokszor a kertkapub�l rep�l be valahogy, azt�n olyannyira otthon �rzi mag�t, hogy ottl�t�t arr�l tudom meg, hogy r�nyitok a wc-n. Vagy megeszi a tegnapi levesem. Vagy zoknikat hagy szanasz�t a szob�mban. Vagy este, amikor lefekszem, ujjait �rzem a derekamon. �s kirakni m�r nem tudom, m�r nem lehet - s ha �nsz�nt�b�l megy... Akkor se j�, mert megszokom, hogy mindig kopogni kell a wc-n, minden napra �jat f�zni, �sszeszedegetni a zoknikat a f�ldr�l, sz�kr�l, �jjeliszekr�nyr�l, l�mp�r�l. Sz�val vagy elmegy mag�t�l, �s olyankor szarul vagyok, vagy pedig kitesz a saj�t h�zamb�l, olyankor a ker�t�snek d�l�k, le�l�k a f�ldre, r�gy�jtok �s figyelem, mikor oltja le a villanyt. Az els� nap m�r t�zkor aludni t�r (az �gyamban), m�sodik nap csak 12-kor fekszik le (az �gyamba), harmadnap ny�lik az ajt�, �s �n, mint az elveszett kiscica surranok be. Mell�m b�jik.
Reggel pedig m�r egyed�l eszem a r�ntott�mat, �s mosolygok.
Csak ne kopogna m�snap este. "