Ami�ta elment�l, �s m�g r�m is ord�tott�l, hogy fussak, hisz nem f�rek el m�r t�bb� itt, valami megv�ltozott. M�s lett egy darabom. Tal�n az orrom, gondolom na�van a t�k�rben szeml�l�dve. Nincs az az illat, mely �jra l�zba hozn�. Tal�n a f�lem, igen, biztosan a f�lem. M�r nem hallja a szavakat, ha sz�pek �s r�lam t�vednek besz�lni. Tal�n a kezem, hisz k�ptelen remegni egy �rint�s�rt. Csak �nmag�ban teszi, mag�nyosan, meg�ll�thatatlanul, orvostudom�nyi magyar�zat n�lk�l. Elment�l, elkergett�l, de �k j�ttek. J�ttek csapatban vagy egyed�l, ilyen-olyan sz�nd�kkal, ki csak egy �jszak�t, ki a lelkem megmaradt cafatjait szerette volna vacsor�ra. Szeretn�. Sz�pek. Okosak. Van k�zt�k, kit elk�pzelni nem neh�z a kanap�mon, a fogmos�poharamban vagy a hangversenyemen. De r�m tal�lt az amn�zia. �res, k�ts�gbeesett tudatlans�g. Hogy kell szeretni? Hogy kell hagyni? Hogy kell b�zni? Ez valahol az amygdal�m olyan f�lrees� z�g�ban lehetett, amin kereszt�l tapost�l t�voz�sodkor. Rajtam meg kereszt�lmennek a sr�cok. H�t ezt lehet b�rhogy �rteni. Hagyok egy kis inkub�ci�s id�t mindenkinek, ki mit gondol bele. Forgass�tok meg.(...) K�sz? Remek. �n is. Teljesen. Egy 3/4-nyi pszichol�gus, aki elfelejtett rajongva szeretni.

https://www.youtube.com/watch?v=n5ju8JHQM8E

"Nyisd ki a sz�ved, add �t nekem az �sszes �rz�st, amit belez�rt�l. A rosszakat, a j�kat, azokat, amikre nem vagy b�szke, azokat, amelyek tal�n t�l giccsesek. �rezni akarlak a napjaimban, mes�lj �lmokat, terveket, c�lokat. Ha megk�rdem t�led: „Minden rendben veled?”. K�rlek, ne viselj �larcot, ne rejtsd el a gondolatokat, amelyek r�ncokba rendez�dtek a szemeid k�r�l – mindig lenyeled �ket �s elnyomod egy mosollyal. Add nekem. Ne csak a j�t, a rosszat is. Add ide a szavaid, a gondolataid, engedd, hogy elhagyj�k a torkod �s otthonra leljenek bennem."

�rn�k. Szakadatlanul, meg�ll�thatatlanul, folyton foly� szavakkal, v�get nem �r� mondatokkal. L�z�lmokat �rn�k, forgol�d�ssal, a sz�tgondolt takar�mmal, a hideg l�bammal, a v�rz� sz�vemmel. Vallom�sokat, melyeknek �n vagyok vad�sza �s �ldozata is egyben. Im�kat egy istentelen vil�gba. V�lem�nyt arr�l, mir�l tegnap m�g tudom�som sem volt. K�pzeteket egy tudatm�dos�tott elme zugaib�l. Rosszull�teket, mag�nyt, keser�s�get. Ord�t�st, k�r�mmel kapart falat, fels�rtett b�rt, gyilkos �lmokat. Akarater�t, m�l� szesz�lyt, sz�gyent, megb�n�st. �rn�k. R�lad bennem. Neked magunkr�l. 

Fegyvertelen, bel�lr�l fakad�, el nem fogy� k�zdeni akar�s. 

J�ttem haza a vonaton, �s �gy �reztem, ki kell nyitnom a laptopomat �s hagyni, hogy mindaz, ami forrong bel�l, megrajzolhassa mag�t. T�l szem�lyes, m�gis itt hagyom. H�tha valakinek seg�t b�rmit meg�rteni.

K�v�l�ll� vagyok a saj�t �letemben. Most, hogy j�n a kar�csony, �s mindenki szeret mindenkit, meg hazamegy a csal�dj�hoz, azt hiszem, mindenkinek van �lete, csak nekem nincs.

Sokat �rok mostan�ban, de nem felt�tlen arr�l, amit gondolok vagy meg�lek. Nem hagyok magamnak teret, hogy ak�r csak fejben is, de megsz�lessenek ezek a gondolatok. Pedig kellene. Itt vagyok teh�t, �s az j�r a fejemben, mi�rt hiszem, hogy m�s izgalmasabb, mint �n?

Ismeritek az �rz�st, mikor ott van a leveg�ben, hogy valakit kezdesz megismerni, �s tal�n kapsz egy ajt�t az �let�be? Hogy megismerheted a mindennapjait, hogy honnan j�tt, hogy kik a bar�tai, hogy mi az els� reggelente, mikor kidugja a l�b�t a takar� al�l. �s azt, mikor ez a rem�ny csak �gy megsz�nik? Mikor valakit meg akarsz ismerni, el is kezded, azt�n r�dcsapj�k az ajt�t.

H�nyszor megt�rt�nt m�r velem!

Nagyon f�j, �s ilyenkor, nem tudom m�s �gy van e vele, de �n egyb�l arra gondolok, visszat�rtem az unalmas �letembe. Arra gondolok most, a vonaton �lve hazafel�, hogy anyuval kettesben t�lts�k a kar�csonyt, hogy tal�n m�snak izgalmasabb ez a p�r nap otthon. Nem csak ez a p�r nap. Hanem az �sszes. Holott olyan dolgokkal vannak tele mindennapjaim, amiket szeretek. �s �lvezek. T�nyleg. M�gis, az, hogy az els� cs�kom �ta most vagyok „tart�sabban” egyed�l, vagy ink�bb rendesen egyed�l, t�nyleg egyed�l, ez valahogy r�m-nyomja a b�lyeg�t. Nem kellene hagynom, tudom. Hiszen egy pillanat annyit �r, amennyire meg�lem. �rtem ezt �s �rzem is. �s n�h�ny pillanat annyira mag�val tud ragadni, kiszak�tani �s megnevettetni. �s �reztetni velem, hogy remek bar�taim vannak, �s remek �letem. M�skor pedig nem tudok nem arra gondolni, mennyire elegem van az emberekb�l. A j�tszm�kb�l, a hazugs�gokb�l, a meccsekb�l, az �rdekekb�l. Sz�nalmasnak �rzem azt a vil�got, ami huszonk�t �vesen eljuttatott ahhoz az �rz�shez, hogy rosszul vagyok az emberekt�l. Engem juttatott el ide, aki im�dja �ket. Aki ennek szenteli az �let�t. Nektek. Nekik. Nek�nk. Hogy embereket ismerjen meg, nekik seg�tsen, �ltaluk fejl�dj�n �s �ltala fejl�dhessenek. Aki hisz a j�indulatban, hiszen a legnagyobb gyakorl�ja. Aki im�d mosolyogni, de ma m�gsem megy neki. Nem megy neki december 19-�n, 5 nappal kar�csony el�tt. A legszebb id�szakban az �vben. A legink�bb otthonos id�szakban saj�t maga sz�m�ra. Hogy jutottam id�ig? Hogy lettem egyik pillanatr�l a m�sikra besavanyodott feln�tt? Persze, nem vagyok az. Mosolygok egy gyereken, vagy a szak�llas pasin a mozg�l�pcs�n �s nem tudok spen�tot csin�lni, pedig nagyon pr�b�lkozom. Anyuk�mat h�vom, ha beteg vagyok, �s hazaj�rok mosni. Nem vagyok feln�tt. Nem vagyok besavanyodva sem. M�gis, itt hagyta a l�bnyom�t a csal�d�s az arcomon. Lehetn�k pszichoanalitikus kedvemben �s mondhatn�m, ennek az ap�m az oka. Meg az „elektrakomplexus”. Roppant boldog lenn�k ezzel a sz�val. Mondjuk egy activity feladv�nynak pont megfelel�. Pr�b�ld meg lerajzolni! Meg�lni se k�nny�.

Sz�val p�rgettem a facebookom, mint minden velem egy gener�ci�b�l sz�rmaz� szomor� szingli, �s r�j�ttem, hogy b�r nem vagyok se spiritu�lis, se mantrah�v�, valahogy kedvem t�madt �tgondolni az �vemet, �gy napt�rv�lt�s derek�n. S kezdtem sorra venni, tal�n pont azzal, hogy 2015. december 19-�n a hajnal a madridi Barajas rep�l�t�r hideg padl�k�v�n tal�lt. �letem eddigi egyik legboldogabb napja volt. Kezd�d�tt egy blabla-car utaz�ssal spanyolok k�z�tt, azt�n a rept�ren �jszaka cs�vel�s, ut�na rep�l�s haza, hogy l�thassam a csal�dom �s az akkor m�r 3 h�napja nem l�tott, �s 5 randin t�l l�v� kapcsolatom. Im�dtam azt a 3 hetet, m�g itthon voltam. Bele�rtve a kar�csonyt, a szilvesztert, de m�g a vizsg�kat is. Azt�n visszarep�ltem, blablabla, hazaj�ttem, diploma, felv�teli, mesterk�pz�s, mindset, globono, �jabb sz�vt�r�s, m�gegy sz�vt�r�s, megtapos�s, sok �j bar�t, sok �j �lm�ny, sok �j csal�d�s. �s most itt vagyok. Egy vonaton �l�k, betegen, k�t nappal az el�tt, hogy a vonaton k�ne �ln�m, �s azon gondolkodom, �ssze vagyok t�rve. F�nix mad�r leszek, ki a hamvaib�l �jj� �led majd, ezt tudom. Nincs k�ts�gem afel�l, hogy v�get fog �rni ez a szakasz, �s hogy nagyon boldog leszek. Most m�gis azon gondolkodom, m�g az �g�si f�zisban tarthatok valahol, mert ha nem lenn�k szoci�lisan megnevelve, ord�tan�k a f�jdalomt�l. �s nem, nem a torkom f�j ennyire, b�r jelenleg az is nagyon megteszi a mag��t a lelki b�k�m �rdek�ben.

Sz�nalmas. 3 munk�m van, �lmaim mesterk�pz�s�re j�rok. Csom�, jobbn�l jobb bar�tom van. Az el�ttem �ll� lehet�s�gekr�l nem is besz�lve. Eg�szs�ges vagyok. Vagyh�t jelenleg nem teljesen, de a f� ir�nyvonal megvan. Mit akarok m�g?

T�nyleg, mit akarok?

�t kellene gondolnom, �s �g�rem, meg is fogom tenni a k�vetkez� 6 h�tben. Most ugyanis olyan id�szak j�n, ami m�g nem is volt. �s hagyok magamnak id�t �s teret. �s azzal t�r�d�m majd, hogy nekem mi a j�. �s azt csin�lom, ami jobb� �s t�bb� tesz.

Ez az �n fogadalmam. Odafigyelek magamra. Minden szempontb�l.

De el�bb lesz�llok a vonatr�l �s szemben�zek egy mag�nyos kar�csonnyal.

Ott �llsz a folyos�n, ahogy bel�pek. Ha tudn�d, milyen lassan gyalogoltam az �p�let fel�, hogy h�tha megv�ltozik a nap. Ott �llsz, �s �n is tudom m�lyen, hogy ez a gyomorg�rcs csak f�lig sz�l neked. Hiszen bar�tok vagyunk. Hiszen ismersz. Tudod, hogy m�r nem lehetsz "senki" nekem, mert t�l sokat volt�l az �letemben ahhoz, hogy most ne legy�l sehol. Ott �llsz, �s �rzem, hogy ilyen az, amikor feln� az ember. �s tudom, hogy ez csak a fele, �s hogy a m�sik fele jobban f�j, pedig semmi sem volt, m�g csak k�t h�t sem. De meg�rzem, hogy ilyen feln�ttnek lenni. Ilyen olyanon t�ll�pni, amin nem akarsz, de �rted. A m�sik fele m�s. A m�sik fele b�r ne lenne, �s ne lett volna semmikor, mert � nem v�r mosollyal, � nem k�rdez, az � egoj�t�l nem f�rek be m�g az ajt�n sem. Vele nem az�rt vagyok egy t�rsas�gban, mert j�, hanem mert musz�j. Vele merek besz�lni, de nem akarok. Veled akarok, de nem merek. T�ged sz�vesen l�tlak a folyos�n, neked sz�vesen mondan�m, hogy jobb �gy a hajad, vagy hogy elfelejtettem, milyen magas vagy. Neked sz�vesen elmondom, hogy mi van, vagy �ppen mi nincs. De nem akarom hallani, hogy m�r benned sem okozok sz�vdobban�st, m�gha csak a leg�rtatlanabb m�don is. Nem akarok az ajt�d el�tt �llni hajnali f�l h�romkor, f�lr�szegen, egy sz� n�lk�l, hallgatva, hogy para vagyok. �sszekeveredtetek. Mert annyira k�zd�ttem, hogy te ne menj, �s � ne j�jj�n. �s most, hogy te ment�l, � meg �thaladt, takar�thatok valaki ut�n, akit nem tudok nem ismerni, akit nem tudok elviselni. �s m�gis, veled nem tudok megmaradni egy helyen. Hol igazs�gos ez?