Ott �llsz a folyos�n, ahogy bel�pek. Ha tudn�d, milyen lassan gyalogoltam az �p�let fel�, hogy h�tha megv�ltozik a nap. Ott �llsz, �s �n is tudom m�lyen, hogy ez a gyomorg�rcs csak f�lig sz�l neked. Hiszen bar�tok vagyunk. Hiszen ismersz. Tudod, hogy m�r nem lehetsz "senki" nekem, mert t�l sokat volt�l az �letemben ahhoz, hogy most ne legy�l sehol. Ott �llsz, �s �rzem, hogy ilyen az, amikor feln� az ember. �s tudom, hogy ez csak a fele, �s hogy a m�sik fele jobban f�j, pedig semmi sem volt, m�g csak k�t h�t sem. De meg�rzem, hogy ilyen feln�ttnek lenni. Ilyen olyanon t�ll�pni, amin nem akarsz, de �rted. A m�sik fele m�s. A m�sik fele b�r ne lenne, �s ne lett volna semmikor, mert � nem v�r mosollyal, � nem k�rdez, az � egoj�t�l nem f�rek be m�g az ajt�n sem. Vele nem az�rt vagyok egy t�rsas�gban, mert j�, hanem mert musz�j. Vele merek besz�lni, de nem akarok. Veled akarok, de nem merek. T�ged sz�vesen l�tlak a folyos�n, neked sz�vesen mondan�m, hogy jobb �gy a hajad, vagy hogy elfelejtettem, milyen magas vagy. Neked sz�vesen elmondom, hogy mi van, vagy �ppen mi nincs. De nem akarom hallani, hogy m�r benned sem okozok sz�vdobban�st, m�gha csak a leg�rtatlanabb m�don is. Nem akarok az ajt�d el�tt �llni hajnali f�l h�romkor, f�lr�szegen, egy sz� n�lk�l, hallgatva, hogy para vagyok. �sszekeveredtetek. Mert annyira k�zd�ttem, hogy te ne menj, �s � ne j�jj�n. �s most, hogy te ment�l, � meg �thaladt, takar�thatok valaki ut�n, akit nem tudok nem ismerni, akit nem tudok elviselni. �s m�gis, veled nem tudok megmaradni egy helyen. Hol igazs�gos ez?