T�nyleg hideg volt, 3 ritmusban �reztem az �temet, kezem k�z�tt s�rt a zongora. Valahogy m�g ez is hozz�illett a naphoz. Magamhoz �lelve a mapp�mat rohantam lefel� a l�pcs�n, pr�b�ltam elb�jni a s�lamban. A bakancsom halkan ropogtatta a kavicsokat a lin�leum megkopott foltjain, �s �reztem, forog a vil�g.
Musz�j megnyugodni. �gy nem mehetek be.
Nem voltam j� helyen, nem abban a vil�gban, ahov� tartozom. De mikor is vagyok ott igaz�n?!
Ahogy nekit�masztottam h�tamat a hideg pultnak, feljajjdultam a f�jdalomt�l. A k�k foltok m�g mindig ott vir�tanak a gerincemet k�s�rve. Hi�ba, meg�rdemeltem. M�g a forr�csoki sem tudott seg�teni. Ujjaim k�zt forgatva a telefonomat, lassan-lassan r�vettem magam, hogy elinduljak. Kint s�t�tt a nap, az emberek p�l�ban �lvezt�k az �szi meleget, engem meg csak a g�z�lg� m�anyagpoh�r tartott az �l�k k�z�tt. J�l esett volna elb�jni a p�holyban, ahol a s�t�t k�r�l�lel, �s n�zni a sz�ndarabot, de mell�m �lt�l. V�llamra hajtottad fejedet, �gy suttogva folyton folyv�st a f�lembe: ez nem te vagy.
Egyed�l a p�ntek este mentett meg. Nem b�rtam volna itthon �lni, takar�tani �s filmezni, mint a j�kisl�nyok. Harisny�t h�ztam, szokny�t �s dresszt. Kardig�nba b�jtam, felragasztottam a mikroportot, smink �s szalag a hajba. M�g f�s�lk�dtem is. Nem kis f�jdalmak k�z�tt, de bemeleg�tettem, �tmozgatva a v�ral�fut�sokr�l duzzad� mindenemet, azt�n a n�z�k ut�n osontunk az elfeledett val�s�g takar�ja al� b�jva. A f�gg�ny csipeszei hangosan nyikorogtak, ahogy elkezd�d�tt. Rohantunk a n�z�k k�z�tt, libbent a szokny�m, feldobtak �s elkaptak, mosolyogva �s k�nnyes szemmel �nekeltem, igaz�n koncentr�ltunk. Azt�n megsz�lalt a t�zjelz�. Minden egy pillanat alatt t�rt�nt. Vagy csak �gy t�nt, mert persze mindenki tudta, egy m�sodperc alatt nem lehet t�nkretenni semmit.
M�g mindig nevetek, ahogy l�tom bek�szni a 240 centi magas sr�cot a k�ssel v�ghat� f�stbe, hogy kit�pje a konnektorb�l a f�stg�pet. Az m�r csak a csokireszel�k volt, ahogy a h�na al� csapva kimas�rozott vele.
Nem is mi lenn�nk, ha minden siker�lne.