Most m�g azt is elrontom, ami eddig j� volt. Persze mindig is tudtam, egyetlen tehets�gem abban bontakozik ki, hogy elcsesszem a dolgokat. M�r nem is �rdekel. Nem �rdekelne az eg�sz, ha csak magamat tenn�m t�nkre. Kezdem megszokni. De tudj�tok mit szeretn�k? Csak szimpl�n �gy boldognak lenni, hogy k�zben nem �rzem azt, sz�gyelnem k�ne, mert m�sok nincsenek j�l. Olyan m�sok, akiket szeretek. Tal�n miattam, tal�n nem. De nincsenek. Nem �lvezhetem a napot, ha �k nem �lvezik. Vagy csin�lhatok �gy, mint a pocs�k bar�tok, hogy nem foglalkozom vel�k. Sz�vesebben lenn�k �n szarul,mert akkor nem k�ne elfojtanom, ha boldog vagyok egy m�sodpercig is. Belef�radtam mindenkihez j�nak lenni. El�g volt a j�pofiz�sb�l, csak mert �gy egyszer�bb. Nem vagyok gy�va. J�jj�n, aminek j�nnie kell. Akkor is kimondom, amit gondolok. 
�s sajn�lom, hogy megint elk�ld�snek vetted azt, hogy szarul vagyok, sajn�lom, hogy nem tudod meg�rteni, hogy nekem ez nem megy. Lehet,hogy utols� pillanatban mondtam le, m�r megint, lehet. Nem tagadom. Szem�t vagyok. Legy�l utolj�ra igaz�n de igaz�n megs�rtd�ve. Nem veszem el t�led a lehet�s�get, hiszen t�bbsz�r m�r nem kell. Most �r�kre el�ld�ztelek.