Ovisat j�tszom. Eltakarom a szemeimet. Tudj�tok, "ha te nem l�tod �ket, �k sem l�tnak t�ged." a francokat nem. ha nem akarod l�tni �ket, m�g ha beled�glenek is lekaparj�k a kezeidet az arcodr�l �s a szemedre h�nyj�k, hogy m�r megint kev�s vagy. Nem tudom elmondani, nem megy. Szeretn�m ha tudn�d, de csak �gy, ha nem nekem kell elmondanom. Tal�n, ink�bb be�ln�k veled egy vet�t�sre, ahol mindent lej�tszanak, mindent ami volt, �s mindent ami most van. Azt�n r�k�tik a fejem egy g�pre �s kivet�tenek bel�le mindent. Mindent. Nem pr�b�lom meg tagadni, biztos f�jna. De megtudn�l r�lam mindent, �s ha el kell,hogy �t�lj miatta, �s ha megvetn�l �s eldobn�l, jogosan, h�t legy�nk rajta t�l addig, m�g m�g nem t�pi ki jobban a sz�vemet. Mert nem vagyok k�pes m�g egy embert elvesz�teni, aki fontos nekem. �s nem tudom tov�bb v�gign�zni, ahogy szenvednek azok, akik�rt ak�r meg is haln�k. Nem megy. Nem �s k�sz. �s tudod mi f�j a legjobban? Hogy minden az �n kudarcom, kezdve a legapr�bb dolgokt�l mint az ablak, eg�szen a vas�gyon t�lt�tt �jszak�kig. Sajn�lom.