amikor kicsi voltam, a bubor�kfuj� annyira mag�val ragadott, h �r�kig le lehetett k�tni egy szappannal meg egy liter v�zzel. most valahogy ugyan�gy vagyok vele. f�jtam magam k�r� egy szappanbubor�kot, �s bel�l minden j� �s csendes, nincs helye a k�nnyeknek, a betegs�geknek, a csal�knak, az �rul�knak, a hazugoknak, a k�tsz�n�eknek, az ap�knak, a k�rh�zaknak, a cs�veknek, a f�jdalom semmilyen form�j�nak nem adok es�lyt letelepedni. m�g a vizsga form�j�ban j�v�knek sem. csak �l�k a bubor�komban, elszigetelve a vil�gt�l �s n�zek kifel� a mesters�ges sziv�rv�nyom alatt, ahogy csillog a f�ny a k�lvil�gon. mint egy darabokra t�rt t�k�r. egy gyerek �l ott bel�l, az apr� �lmaival, �s m�r m�r val�ss�gg� v�ltoztatja a fej�ben megsz�letett �letet. azt�n j�ssz te, �s egy gondolattal semmiv� taposod a vil�gomat. a bubor�k kipukkad, �n csupa szappan vagyok �s v�z, k�r�l�ttem minden fel� �vegszil�nkok, az �lmaim maradv�nyai s�rtenek, t�bb sebb�l v�rzek �s te csak nevetsz rajtam. azt mondod, k�sz�njem meg, h visszar�ngatt�l a f�ldre. r�h�gsz, k�zenfogod a kedvesed �s otthagysz, j�l megtiporva. tudod, lehet h igazad van. �n vagyok elt�vedve. nem eg�szs�ges h �lmokb�l �p�tek l�gv�rat. mi�rt is tenn�k meg mindent az�rt, h egy morzs�nyi boldogs�got is tal�ljak? kipukkasztottad a bubor�kom, �s itt hagyt�l. nincs t�bb szappan, nincs t�bb szappanbubor�k. �s tudod m�r nagyon unom h mindig felkelek, �s mindig magammal r�ngatok m�g p�r szerencs�tlent a f�ldr�l, mert vagyok olyan h�lye, h szeretem �ket. egyszer kipr�b�lom, h ha lent maradok, vajon lesz aki kir�ngat a s�rb�l? azt k�rdezed mi�rt nem csin�lom �n is azt mint te? mi�rt nem hagyom h m�s seg�tsen felkelni? mi�rt nem v�rom, h j�jj�n a megment�? mert hozz�m val�sz�n�leg nem j�nne senki. egyszer majd kipr�b�lom. egyszer majd belepusztulok.