egy rohadt szophista vil�gban �l�nk. nem �ri meg ezt csin�lni, j�nak lenni, nem szab�lyt szegni. �n m�gsem tudok �tg�zolni m�sokon. biztos �n vagyok elrontva, meg azok, akik szint�n betartj�k az �let nev� t�rsasj�t�k kegyetlen �s r�gim�di szab�lyait. elv�rom m�sokt�l,hogy elmondj�k ha baj van, k�zben meg nyalogatom a homokot, mint egy strucc. fogalmam sincs,h kiben b�zhatok meg, �s egy�ltal�n, kiben akarok megb�zni. igazib�l senkiben. m�r magamnak sem hiszek. nem tudom elhinni,h mindez megt�rt�nik,h nem mondok senkinek semmit, h k�pes vagyok egyed�l szenvedni, h nap mint nap mosolygok, �s m�r lassan �n is elhiszem ha nem vagyok egyed�l,h minden sz�p �s j�, h a matekvizsga a legnagyobb gondom, �s h ez csak valami fikci�, egy �lomk�p, ami n�ha-n�ha elbor�tja az elm�met, mint egy beteget a fantazm�i, �s ilyenkor se �g, se f�ld, m�g a bar�tok sem l�teznek. a sr�c a koncertr�l csak egy sr�c, mint a t�bbi, �s �n csak �n vagyok, egy kiscsaj a sok k�z�tt, akinek olcs� k�nnyekkel teli kifog�sos �lete van. �s igen, a l�tszat ezt mutatja. mert a leg�rtatlanabb dolgok fakasztanak k�nnyeket n�lam,pedig a gondok nem itt kezd�dnek. �s a legrosszabb az eg�szben, h aki itt volt, r�m n�zett �s mondta amit mondott, �s ami engem egy �ra alatt helyretett, � most nem tudom hol van, nem tudom mit csin�l, nem tudom mi�rt nem keres,mi�rt nem v�laszol, �s f�lek. mert nem tudom, h ez az eg�sz, itt bent, miatta van, csak mert j�kor volt j� helyen, vagy csak mert tudta h mire van sz�ks�gem. elment, itthagyott �s az�ta is v�rom a magyar�zatot, mert �gy csak az eml�kek vannak, a k�d, foszl�nyok �s a k�ts�gbeesett l�ny, aki a k�nnyein kereszt�l szeml�li,h k�r�l�tte minden �sszed�l.