Egyszer�en csak kifolynak a szavak az ujjaim k�z�l. Mind egyre keresem �ket, a helyes l�ncot, ami megoldja a rejt�lyt, de ami egyik pillanatban m�g ottvan, m�sikban m�r k�dd� v�lt. Sem id�, sem t�rt�n�shi�nyban nem szenvedek, m�gis. Elveszek, mik�zben saj�t magamat keresem. Hogyan is tudn�k minderr�l a bennem �rad� foly�r�l besz�lni, ha m�g azt sem tudom, mit is szeretn�k kezdeni az �ltala kavart �rv�nnyel?! Mint mikor az ember mez�tl�b �l a f�ben, �s n�zi, hogy gy�lnek felette a s�t�t felh�k. Az egyik fele, az amit az esze ir�ny�t, tudja, h az lenne a helyes, ha felkelne, �s beh�z�dna valahova a vihar el�l, a m�sik fele pedig, amelyiket a sz�ve ir�ny�tja, csak mosolyog, �s tal�n rem�nykedik benne, h j�l el�zik. A bennem lappang� f�lelem�rzeten k�v�l semmi nem tart vissza att�l, h tov�bbra is tudatlanul �ljek.Ez lenne a jobb �t? Megl�tjuk.