Az �rzelmi sk�l�nak a k�t v�g�n - ahol a hiszt�ria �leli a m�ly depresszi�t vagy a m�ni�t - nagyon neh�z �rni. Olyankor �ltal�ban csak tollal megy. Valami mechanikus ber�gz�d�s, hogy addig �rjak, am�g k�v�l elkezd f�jni, bel�l pedig elkezd csillapodni. Most egy kicsit lenyugodott a tenger. A forg�sz�l m�g a sarkamban van. A v�ltoz�s szele fellebbenti ruh�mat, �tf�j kab�tomon �s �sszek�colja am�gy is rendetlen copfomat. Hideg van �s t�l. Gy�ny�r�en esik a h�, az utc�k kivil�g�tva hirdetik az �nnepeket. Bennem furcsa magn�szalagk�nt p�r�gnek a tavaly ilyenkori esem�nyek. Szinte napra pontosan eml�kszem minden karcra a sz�vemben. Minden v�g�sra. Minden m�ly leveg�re, a nyikorg� j�r�lapra, a borospoharak szil�nkjainak csillog�s�ra a kezemben. Eml�kszem az �rz�sre, �s ha r� gondolok, ugyan�gy f�jni kezd. Olvasom a verseket, napr�l napra, mindet, amit �rtam. 

Hallom a nevemet a v�r�teremben. Felriaszt a gondolatokb�l. Egy feh�r k�penyes sz�l�t: "H�t �jb�l itt?". H�t igen. "Van valaki, aki j�n Mag��rt, ha v�gezt�nk?" 
...

Itt nem sz�m�t, hogy k�cos vagyok vagy hogy bolyhos a pulcsim. Itt nem kell megfelelnem egy �jabb sz�l� p�rosnak. Itt egy a l�nyeg: venni egy m�ly leveg�t �s benn tartani, am�g csak lehets�ges. Vagy egy kicsit tov�bb. Azt�n m�r indulhatok is haza.