Kedves Bizonyos!

B�rmennyire is m�lik az id�,lassan egy �v is eltelt, az oktat�si rendszernek �s a m�rhetetlen �nismereti v�gyamnak k�sz�nhet�en nehezemre esik beismerni, hogy id�szer� lenne a csendben marad�s. Nem is fogok �gy tenni, az nem �n lenn�k.

�mb�tor, �s eln�z�st a r�gies kifejez�s�rt, nagy az es�lye, hogy ezzel a makacs odaad�sommal szem�lyi fejl�d�sem ir�ny�ban, �ppen hogy am�gy is t�lburj�nz� egocentrikus l�ted alappill�rjeit simogatom.  H�t legyen! Kin�ttem a feladatb�l, hogy �ltalad �s �rted aggodalmaskodjak.

Nem kertelek, le�rom �gy, azt�n majd �tstruktur�lod, kibontod, beprogramozod vagy �tk�dolod, b�rmit is szoktatok ti, informatikusok kezdeni egy �rthetetlen �s �rzelem-d�s inform�ci�halmazzal.
A saj�t s�relmeimmel voltam elfoglalva, nem k�rd�s. Beismerem. Az �rdekelte kis vil�gom k�z�ppontj�t, hogy m�r megint �n vagyok az �ldozat, hab�r ez nem mindig �s nem teljesen �gy volt igaz, de ett�l most eltekintek. Mindezek ellen�re el akartam �s igyekeztem elfogadni, hogy teszed, amit teszel, az�ta is csin�lod, gondolom, csak be�rny�kolta a tudat, hogy ebb�l kiz�rt�l. Mag�b�l a t�rt�netb�l, �s abb�l a r�szedb�l, mely annyira v�gyott erre, hogy nem voltam neki el�g tilt� sz� a t�rsadalom marad�k 75%-�val. �s nem az egy�b 25% v�lem�ny�vel �s tev�kenys�g�vel volt a gond, hanem a sztorival, amit mi, ketten, egy�tt, k�z a k�zben k�r� �p�tett�nk. Egy t�gla n�lad, egy meg n�lam, �s boldogan �p�lt a fal kett�nk k�z�.

Szerettem volna elmondani: nem �rtek egyet. Se a megold�ssal, se a tev�kenys�ggel, amely megold�st k�vetelt. De ez kell neked, sz�val �n mentem, mert �n meg nem kellek, �s j� d�nt�s volt. Nagyon j�.

Csak azt akartam, hogy tudd, nincs igazad. Kitartok emellett. Bocs�nat a kit�r�s�rt, kezelhettem volna jobban a helyzetet. De akkor se lett volna m�s, csak kev�sb� te�tr�lis.

L�gy boldog, vagy ne, most �gyis k�t h�t m�morod k�vetkezik. Nekem pedig �gy j�.

�szinte �s felszabad�t� t�vols�gtart�ssal,

Bizonyostalan