fek�dt�nk az �gy�n, egym�s mellett. Az arcom kb f�l centire az �v�t�l.Egym�st n�zt�nk. Azt�n megcs�kolt. A filmekben midnig azt mondj�k, t�zij�t�k megy za ember fej�ben ilyenkor, meg h boldog pillanatokat �l �t �jra meg �jra. H�t...szerintem ez csak amolyan mesebeli dolog. Nem �rzetem m�st, minthogy szeretem, �s hogy soha ne legyen v�ge annak a pillanatnak. Azt�n megk�rdezte:
- Gyors?
- Nem, csak furcsa.
- De j� vagy rossz furcsa?
- Kifejezetten j� furcsa.
erre a zene: Kurva furcsaaa!

Soha nem �reztem m�g ennyi mindent egyszerre. Volt bennem f�lelem(hogy nehogy most azt mondja, h neki �gy nem emgy, hagyjuk egym�st), �r�m( hogy v�gre ott lehetek mellette, meg�lelhetem, megcs�kolhatom, megfoghatoma kez�t), tehetetlens�g( mert tudom, h lassan nagyon messze lesz�nk egym�st�l), d�h( mert m�rges voltam magamra, h csak most volt er�m l�tni �t) �s �ri�si adag szeretet. Most m�g nem tudom, h mi lesz vel�nk. M�g nem tudok semmit, csak azt, h b�rmikor visszatekern�m az id�t tegnap estefel�re. B�rmikor.