Most az egyszer csak azt szeretn�m �rezni, h nem gondolkodok. H nem fontolom meg minden �rz�semet,nem pr�b�lom meg el�re eltervezni minden m�sodpercemet. Egyszer�en csak boldog akartam lenni. Valahogy �gy, ahoyg a filmekben szokott. H a sok rossz ut�n szinte �szrev�tlen�l j�n a j�, �s csak r�zsasz�n k�d uralja a vil�gomat. S most ez sem zavarna, pedig aki ismer, az tudja, h norm�lis esetben sz�momra ez hal�los lehetne. De most csak...f�lek egy kicsit. Mert r�d�bbentem, h ez a felh�tlen boldogs�g csak a filmeken l�tezik, �s nekem csak egy f�l �r�ig tartott az eg�sz. Valahol h�l�s vagyok �rte, h kaptam bel�le f�l �r�t, de a nagyobb r�szem ut�lja a filmeket. Nem szeretn�m felfogni, h tudatosult bennem: nincs j� kedvem. Nem szeretn�k megint bekockulni, bez�rni magamat egy �res szob�ba hangos zen�vel, h m�g a d�r�mb�l�st se halljam meg, nemhogy a kopog�st. Nem szeretn�k szomor� lenni. Nem szeretn�k azon gondolkodni, h ki �s mikor tehet t�nkre, azon meg v�gk�pp nem h hogyan �rezn�k ut�na. Nem akarok agyalni semmin. Csak �lni az �letemet, vid�mnak lenni, mint egy norm�lis ember ny�ron, merthogy ny�r van, �s ki�lvezni azt a marad�k id�t a sz�netb�l, ami m�g maradt. De most egyszer�en nem emgy. �s azt veszem �szre, h lassan m�r egy h�napja itthon �l�k, �s nem csin�lok semmit. NEM NEM NEM! NEM AKAROOOM!!!!

Jah �s m�g valami. Innent�l kezdve boldog leszek. nem akarok �s nem is fogok h�lyes�geken agyalni. Majd megold�nak, vagy majd lesz vmi. �s elegem van a b�skomors�gb�l a betegs�gb�l, a szomorkod�sb�l. M�ra m�r el�g. Boldog leszek, boldog leszek.