V�gz�s

Egyetemi felv�teli k�rv�ny�t elutas�tjuk, mert eddigi tanulm�nyai, valamint a felv�teli vizsga eredm�nyei azzal a vesz�llyel fenyegetnek, hogy rendk�v�li k�pess�geivel kisebbs�gi �rz�st �bresztene azokban az �tlagos hallgat�kban, akiknek csak egy darab agyuk van.

�rk�ny Istv�n: Egyperces novell�k

Tudom, hogy elcs�pelt megold�s, de ezzel a k�ppel magyar�zn�m elt�n�semet! A spanyol cseredi�kok kiss� lek�t�ttek! :) Megyek, visszafekszem az �gyik�mba a borzalmas, de ann�l hat�sosabb gy�gyte�mmal, a 100 zsepicsomaggal �s a Dosztojevszkij k�tettel, �s �lvezem, hogy szakad a h�! J� pihen�st mindenkinek!

Tehetetlen dob�kocka. Mindenki �gy ford�t, hogy fel� legyen a hatos. Engedelmeskedem a durva kezeknek. Igyekszem, hidd el. Pr�b�lok mosolyogni, mikor egy rossz dob�s ut�n engem okolnak. N�m�n ord�tok, ha izgalmukban engem gy�rnek, csavarnak, meghuny�szkodva t�r�m a megal�z�st, azt, hogy egy kab�tzsebb�l pocsoly�ba hullva tengetem id�met, m�g p�ttyeimt�l sz�p lassan megfosztanak, �s igen, �lvezem, ha d�h�kben f�ldh�zv�gnak. K�zben maradok az, aki voltam, csak egy dob�kocka. Kiv�l f�nyes M�anyag, bel�l....bel�l �ress�g. 
Hogy lehetn�k �res, ha k�zben annyi mindent �rzek, hogy majd felrobbanok?! Pr�b�lok j� lenni, nem annyira telhetetlen, kicsit sem tehetetlen, megmenteni a megmenthetetlent, felvid�tani a felvid�thatatlant, �lvezni az �lvezhetetlent. Majd beleszakadok, annyira pr�b�lok megfelelni. De k�zben egyre �resebb, mesters�gesebb, robotabb leszek. Pr�b�lok ott lenni, meg arr�bb meg m�g arr�bb, egyszerre Pesten egy �gy mellett, meg a messzi pusztas�gban, pr�b�lok a sz�npadon lenni, �s nem csak j�tszani azt a pillant�st, benne lenni a dolgozatok minden egyes sor�ban, a bar�tokat t�mogat� pillant�sokban, a klaviat�r�n �letreh�vott kottajegyekben, a deszk�kon tett mozdulatokban, a reggeli k�v�sb�gr�ben, a m�zli minden egyes molekul�j�ban, a megtanult spanyolszavakban, a beadott �rtekez�sekben, a sz�mol�g�p billenyt�iben, a lg�rd�l� k�nnycseppekben, a fekete ruh�ban, a m�mor �tlibben� szell�j�ben, az es� kopog�s�ban, a cip�f�z� v�geiben, a kr�taporban, a t�k�rben, az �gyadban, a h�es�sben, a neh�z id�kben �s a sz�p percekben, a csal�di eb�dben, h�tv�g�n �s h�tk�zben, itt �s ott, most �s mind�r�kk�, egyed�l, m�gis egy�tt. Pr�b�lom, az Isten�rt, �rtsd m�r meg! Pr�b�lom! Annyira pr�b�lom, hogy t�z k�r�mmel kaparom a falat, v�resre horzsolom a b�r�met, v�zh�lyagosra gyalogolom a talpamat, l�zasra gondolkozom a fejemet, teliv� agg�dom a gyomromat, remeg�v� izgulom a kezeimet, v�rz�v� t�r�m az orromat, fejjel rohanok a falnak,
de hi�ba. 
Semmi.
Annyiszor megpr�b�ltam, hogy m�r �szre se veszem, hogy az eg�sz �letem csupa pr�b�lkoz�sok sorozata. Pr�b�lok megfelelni Neked, Neki, Nektek, Nekik, csak magamnak nem. Pr�b�lok seg�teni, mindenkinek ott lenni, mindig biztos pont lenni. De most nem megy.
Valaki mondja meg nekem, mit tegyek, ha semmit sem tehetek? Megk�t�tt k�zzel hogyan j�tszam �letem dallam�t a zongor�n? Hogyan mentselek meg, ha az orvosok sem tudnak? Hogyan �r�ljek, ha csak rossz j�n? Hogyan szeresselek, ha nincs lehet�s�gem? Hogyan engedjelek el, ha �ssze vagyunk n�ve? Hogyan? Valaki! 

D�nt�sk�ptelens�g az �dess�gpult el�tt. Amikor az a baj, hogy nem tudod, melyik k�nyvvel kezd,mert annyi mindent el szeretn�l olvasni. Sz�net elej�n, mikor nem tudsz magaddal mit kezdeni, �s r�j�ssz, hogy r��rsz. A hull�mz� napok �radata, ahogy el-elmossa sz�ved tenger�r�l a gondokat, a felel�ss�get, �s a percek m�l�s�val leker�lnek a neh�z csomagok v�llaidr�l.A m�sodperc, ami a sz�nfalak m�g�tt, a p�diumra l�p�s el�tt izgatott� tesz. A f�ny leh�z�sa el�ad�s el�tt a takar�sb�l n�zve. Az izgalom �ze a sz�dban. Amikor nem v�rsz semmi j�t �s m�gis felt�nik melletted egy r�gi j� bar�t. Az �rz�s, ahogy ki�lt�zve helyet foglalsz a p�holy soraiban, kikapcsolod mobilodat, �s hagyod, hogy egy �j �lm�ny mag�val ragadjon. Az a k�t �ra, amit a rajzlapoddal t�ltesz hetente egy grafit �s 20 pind�r t�rsas�g�ban. A cseng�hang, ami akkor sz�l, mikor egy j� h�rrel telefon�lnak. Az �lm�ny, ami egy ismeretlen zene kellemes hangz�s�val j�r. A mozdulat, ahogy az utols� sz�t is elolvasva r�hajtod az ismert oldalakra a bor�t�t. V�rakoz�skor a sz�mjegy �tv�loz�sa az �ra sz�mlapj�n. El�gedetts�g egy megoldott matekp�lda miatt. A rend �rz�se k�v�l �s bel�l. Boldogs�g-illat. Piros sz�l�s te�val teli p�tty�sb�gre. A t�bort�z ropog�sa. Szekr�nyben olvas�s. Besz�lget�s egy ismer�s idegennel. D�cs�ret att�l, ki mindenn�l t�bbet �r. A pl�ssmack� gyerekszobaillata. Anyu j��jtpuszija. Az utols� t�r�rudi a h�t�b�l. El�getett piroszoknik. Egy �jabb s�l a gy�jtem�nybe. Az els� h� vil�got lass�t� tehets�ge. Zongorasz�. Pizsam�ban t�lt�tt szombat. Habf�rd�. S�ta az �szi napf�nyben. Egy r�gi doboz, sok sok eml�k. Villamosozni a f�v�rosban. Megrendelni az eg�sz csirke-oszlopot a k�nai b�f�b�l. 

Kecses t�ncot ejtett a kock�s pap�ron, majd, mint aki j�l v�gezte dolg�t, nyugov�ra t�rt. Textil-fotelb�l n�zte v�gig, ahogy �jra megpr�b�lom, de egy �ri�si s�haj k�s�ret�ben megint �t h�vom seg�ts�g�l. Egyre gyorsabban ropta. Az angolkering�b�l heves tang� kerekedett, majd �jb�l visszat�rt pihenni. Kaj�n vigyorral arc�n v�rta, hogy rendre �rte ny�ljak �s elt�ntessem matek-leck�m l�batlankod� sz�mjegyeit f�zetemb�l. K�r�rvend�se m�gjobban felp�ck�lte az agyamat. 
Mintha egy rad�r �rtene a szinusz-t�telhez.

Megmozdulni sem b�rtam. A k�ts�gbees�s, a d�bbenet �s a magatehetetlens�g gy�keret n�vesztettek bennem, kisz�vj�k bel�lem az �rzelemmentess�g puszta gy�ny�r�nek minden cseppj�t. Szimbi�zisr�l nem besz�lhet�nk. Az �nz�s molekul�i ezerrel sz�guldoztak egyre hevesebben pulz�l� ereimben, seg�ts�g�rt ki�ltozva. "Csak ne az �n anyuk�m legyen a k�vetkez�. Csak ne � legyen...nem adom az anyuk�mat...Nem lehet...ez nem lehet igaz....nem adom. � az eny�m. Nem engedem, nem lehet � a k�vetkez�..." - skand�ltam magamban, mik�zben pr�b�ltam lek�zdeni �nmagamat, a felt�rekv� haragot valaki ir�nt, aki tal�n nem is l�tezik, �s meg�ll�tani k�nnyeim hasznavehetetlen �radat�t. Remegve t�rtem, z�ztam mindent, ami k�zelemben volt, t�rdeltem ujjaimat, szak�tottam sz�t a jegyzeteket, roppantottam sz�t ceruz�kat �s mindek�zben pr�b�ltam elk�pzelni, mit �rezhetnek most. 
�jra fekete ruh�t �lt�k. Nem �ltatok senkit azzal, hogy k�zeli ismer�s volt. Legf�k�ppen magamat nem. De az elveszt�s pillanata mindenkiben m�shogy jelenik meg. Bevallom, �nz� vagyok. De ezent�l el nem eresztem anyuk�m kez�t.