B�r� Kriszti�n: Az optimista 

(r�szlet)

"...Most m�r mindketten a f�ld�n j�runk,

nem dob�lunk csillagokat k�vekkel,

nem b�zunk abban, aki nem remeg,

�s tudunk l�bl�b�l�s n�lk�l �lni

mindazon, amit eddig el�rt�nk.

Ma azt mondta, hogy minden fejben d�l el,

�s �n pont ett�l f�lek igaz�n."

Zsebre csapott k�zzel fogat mosni veled olyan, mint beleszeretni egy addig ismeretlen k�nyvbe.

H�tk�znapi var�zslat.

N�dasdy �d�m: Angyal a metr� m�sik kocsij�ban

Ha tudn�m, hogy l�tt�l, most odan�zn�k.
M�g igyekszem b�mulni m�sfel�.
Pedig te vagy. Tark�don �l a k�ts�g.
H�tad sov�ny, mint a feln�ttek�.

A m�sik kocsiban �llsz, f�lig oldalt.
Hajad most is r�vid, nyitva a sz�d.
A dolgaink k�z�s t�sk�ban voltak.
Rettegek t�led. Munkahely, csal�d.

Az ajt�kon is kezdesz t�kr�z�dni.
R�gen vett�l k�r�l ilyen k�zel.
T�ln�ttelek, hadd ne kelljen legy�zni.
Bar�ts�g, az se kell. Hadd t�njek el.

Nem �rtett�l, csak tartott�l szel�den,
kezedre estem, mint egy falev�l.
Mindent tudt�l, csak nem tudtad, hogy minden.
Mint kutyak�lyk�t f�lemelhetn�l.

"A 'kit �rdekel - k�nt�s' alatt l�thatatlan es� szakad."

M�g nem merem kimondani, de m�r egy ideje �rzem.

Leveszem r�lad a kab�tot �s vizet t�lt�k egy poh�rba. Vil�gosodik az �g, lassan reggel, te meg csak �llsz a k�sz�b�n, annyi whiskey ut�n, amennyit elk�pzelni sem merek. �ldog�lsz, csupaszon, kiszolg�ltatva. �szint�bb vagy a kellet�n�l. J�zanabb vagyok a kellet�n�l. K�rsz m�gegy poh�r vizet. Felkel a nap. Mostant�l minden megv�ltozik. Veled. Velem. Vel�nk.

Egy zs�folt k�v�h�zban odak�pzellek az asztalhoz. Te is ott �lsz a csapatban, ahov� lassan-lassan tartozni kezdek, �s �rzem, ahogy r�mpillantasz poharad m�g�l. Lecsuk�dik szemem, �s egyre nehezebb �jb�l pislogva visszat�rtni. Megrend�t az �let, a f�lelem, hogy elveszthetem holnap. Feln�ttem. �rzem a s�ly�t a k�vetkez� napnak. Elk�pzellek, ahogy mell�m �lsz le, �s nem csak valami random �res sz�khez a k�rben, hogy j� t�vol legy�nk egym�st�l, de v�letlen�l se szembe, mert akkor a szemembe kellene n�zned, arra meg m�r vagy november �ta nem vagy k�pes, se hajland�. T�ged k�pzellek, hogy egyfel� megy�nk haza, hozz�m. Vagy hozz�nk. Vagy hozz�d. De nem sz�t. Hogy neked mondhatom az esti te�m mellett, hogy igen, rohadtul f�lek a holnapt�l. Hogy te takarsz be �jszaka, ha m�r nem b�rom tov�bb az iramot, �s majd mell�m b�jsz, ha befejezted a cikkedet. Hogy nincs az a nap, amit elt�lten�l n�lk�lem. Hogy l�tezel. Hogy nem �res a sz�ked a megbesz�l�sen, hogy nem a fura sr�c besz�l helyetted az aktu�lis �gyekr�l, hogy nem a k�z�s bar�taink mondj�k ki a nevedet, hanem �n. Hogy nem remegek meg, mikor v�letlen�l bej�ssz egy szombaton a terembe, ahol sz�m�tottam r�d, de nem �gy. Te meg nem is sz�m�tott�l r�m. Csak meglep�dt�l, kih�tr�lt�l �s vissza se j�tt�l aznap m�r t�bbet. Elk�pzelem, hogy nem csak a fejemben l�tezel. Hogy jobb vagy, mint amilyennek mutatod magad. Hogy �n ezt l�ttam. �s kell.