Ak�rh�nyszor l�tlak: sz�vrebben�s, �r�k f�jdalom. Ne legyen m�riautcai l�ny. Ne legyen h�rn�v, rivaldaf�ny. Ne legyen t�bbezer tal�lat a googleben. El tudn�l t�nni v�gre? K�rlek.

Am�g m�ssal t�rt�nt, b�rmennyire is k�zel �llt hozz�m, mindig el tudtam hat�rol�dni egy kicsit. Nem sok, de n�h�ny pillanat jutott nekem az � k�zdelm�k k�zepette, amikor magam lehettem. Szeltem a leveg�t, tapostam a kil�m�tereket, nem �rdekelt semmi. Futottam, �s k�zben szabad voltam minden terhes gondolatt�l. 
Most, hogy velem t�rt�nik, k�ptelen vagyok od�bb menni. Ak�rhov� megyek, ak�r fejben, ak�r t�rben, a testem mindig ott van velem. Ketrecnek t�nik, melyb�l lehetetlen szabadulni. Megijeszt a tudat, hogy mindez bennem t�rt�nik, mik�zben magam sem tudtam r�la, �n sem �rtem. V�rni kell. Hogy valaki m�s, aki jobban �rti a testet, megmondja, mi van. Mikor nem is ismer. Hiszen ez �n vagyok. �n. Akivel �vtizedek �ta �lek egy�tt. Benne. Most akarsz cserbenhagyni? M�g annyi minden h�tra van! K�rlek, ne tedd ezt vel�nk!

Meg�gyaztam az �ledben magamnak. Azon a j�lismert, elny�tt, must�rs�rga kanap�n, ahonnan az utols� �pk�zl�b eml�kem van keresztany�mr�l. P�rna, takar�, odahajtottam �ledbe a fejemet. Nem �rdekelt, hogy mit n�zel, hogy milyen hangos a szomsz�d vagy hogy mib�l maradok most ki a vil�gban, csak pr�b�ltam elfelejteni mindent: a szombatot, a k�rh�zat, a hajnalt, a k�nos mosolyt. Ott szuszogtam, megnyugtat� leveg�v�teleid ritmus�ra. �reztem az illatod, tested meleg�t, ami az eny�mhez k�pest kellemesen h�v�s volt, �s tudtam, hogy nem akarok innen elmenni. Hogy te leszel az a k�z, aki megfog �s le�ll�t.

'Ne rajzolj tov�bb, k�ly�k. Itthon vagyunk.'

Nem tudok nem rajzolni. Seg�ts!

Elfelejtettelek magamnak, hogy ne kelljen n�lk�led.

Ma �n is rajzolok. H�bor�t, amiben �n vagyok az ellens�g. Akartam, hogy �nz� legy�l, akkor �s ott. De te csak kimondtad, hogy ennyi, azt�n itt aludt�l. �s �n m�r nem is eml�kszem, hogyan lett reggel. De ma �n is rajzolok. F�jt a sz�l, mikor oda�rtem, �s annyira el voltam foglalva ezzel, hogy �szre se vettem: a sarkon cigizel. Ma �n is rajzolok. Lerajzolom, hogy odaj�ssz, mikroporttal az arcodon puszit adsz, kezedben k�v� �s cigi. Nagyon te. Ez az �n h�bor�m, �s ott �llok a sz�lben, mint ellens�g. Rajzolok. �s nincs pap�r, se ceruza, m�r lassan az ujjam is elkopott, de m�g mindig pr�b�lom megmutatni, milyen, ha otthagynak. Rajzolok. H�bor�t. K�zben arra gondolok, hogy is volt az a s�ni? �s a n�lam maradt pul�ver? Rajzolok, mik�zben te a sz�npadon �llsz �s beleord�tod a s�t�tbe, hogy "Fogd m�r fel v�gre, hogy nem �rdekled az ap�dat!". �s �n nem ord�thatom vissza, hogy "Meg t�ged se m�r!", hiszen �lnek mellettem. Te pedig nem te vagy. �n pedig nem tudom ki vagyok, de m�r nem egy a kett�b�l. M�r nincs a l�bam ott, ahonnan mindig is hi�nyzott, �s m�r nem is hi�nyzik onnan. �s ha �szinte akarok lenni, nevets�ges, hogy m�g mindig rajzolok.