?

Az �letben sok megv�laszolatlan k�rd�s van. Mi�rt ilyen hossz� a t�l? Hova t�nt a kedvenc zoknim? Mi�rt voltam ott pont akkor? Mi�rt kellett lemaradnom a kedvenc sorozatomr�l? Mi�rt nyitottam meg azt a h�lye dokumentumot �s olvastam el azt, amit a legkev�sb� sem szerettem volna l�tni? M�gis havazott m�rciusban; m�gsem tal�lni azt a zoknit; az �let egyik nagy k�rd�s�re meg nem �n fogok v�laszolni; ha nem felejtem el be�ll�tani a felvev�st nem �gy t�rt�nt volna; �s most nem szomorodtam volna el, ha nem nyitom meg azt a bizonyos f�jlt. Sz�val mindez m�r megt�rt�nt, �s csak m�g t�bb k�rd�st vet fel: Hogyhogy m�g �sz van? Mi�rt lukadt ki a legt�bb zoknim? Mi a f�szkes francot kerestem ott? Mi�rt lett hirtelen v�ge a sorozatomnak? Mi�rt is szomor�t el engem az az elmentett besz�lget�s?
Van, amikor m�r a k�rd�s pillanat�ban tudjuk a v�laszt, m�gis t�ls�gosan f�j azt kimondani, ez�rt azt�n nem is mondunk semmit.
�s a megv�laszolatlan k�rd�sek kupaca egyre nagyobb �s nagyobb lesz, m�g el nem takarja a napot, s�t�ts�get nem teremt, �s m�r nem is l�tsz t�le egy�ltal�n semmit, csak azt a rengeteg k�rd�jelet.
Ilyenkor kell neki�llni �s elt�ntetni amennyit csak tudsz, hogy v�gre �jra l�thasd a napf�nyt. N�ha-n�ha el� kell venni a k�rd�seket, amikre tudod a v�laszt, �s szembe kell n�zni vel�k, mert bizony a nagy halom m�r ingadozik, �s el�bb-ut�bb a fejedre fog esni. �s ha felteszed azt a felett�bb buta k�rd�st, hogy "mi�rt, mondd, mi�rt d�lt ez a fejemre?" akkor m�r nagy baj van.
�gyhogy fogadd el a t�nyt, hogy az id�j�r�s kisz�m�thatalan; az isten�rt, ideje lenne m�r �j zoknikat venned; senki nem fogja megmondani, mit kerest�l ott: a Sors csak sz�vat; a sorozatod �sszel �jra vet�tik majd; �s jobban teszed, ha m�g sok�ig nem nyitogatsz r�gi f�jlokat.
�s mindezek ut�n nyakadon marad a megv�laszolatlan k�rd�sek legmegv�laszolatlanabbika: mi�rt van m�g ezek ut�n is ekkora halom el�ttem? Mi�rt?
De legal�bb a f�ny seg�t, hogy elolvasd �ket.