egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy b�ka. nem az a fajta nagyon ronda, varangyos vagy s�rz�ld, de nem is az a gy�ny�r� kiwiz�ld...csak egy b�ka. semmi k�l�nleges nem volt a kin�zet�ben. minden napja ugyan�gy zajlott. reggel felkelt, kik�sz�l�dott a z�ld levele al�l, letusolt a harmatcseppekben, majd a reggli k�v� ut�n fogta t�sk�j�t, �s elindult a b�kasuliba. egyik nap, mik�zben ugr�lt az iskola fel� �s azon morg�l�dott, h mien unalmas az �lete, tal�lkozott  egy fi�val. semmi �rdekes nem volt rajta, nem volt olyan, akit ha megl�tunk, kifutunk a vil�b�l, de nem volt az a sz�keherceg feh�r lovon t�pus sem. ott �lt a k�veken. nagyon szomor�nak l�tszott. a foly� viz�ben n�zte k�nnyes szemein kereszt�l az arck�p�t. a mi kedves b�kal�nyunk odaugr�lt mell�, �s eld�nt�tte, � ma felvid�tja ezt a fi�t. neki�llt brekegni. a l�talan herceg�nk sz�ja egyb�l mosolyra g�rb�lt. mikor m�r mag�t�l is nevetett, a mi kis felvid�t�nk �gy gondolta, ideje od�bb�llni.
ez ut�n soha t�bbet nem tal�lkoztak, de mind2 eml�kei k�zt ottvolt a m�sik, j�llehet m�g egym�s nev�t sem tudt�k, s ha szomor�s�g gy�t�rte �ket, el�g volt r�gondolni az egy�tt t�lt�tt vid�m percekre...