Ami�ta elment�l, �s m�g r�m is ord�tott�l, hogy fussak, hisz nem f�rek el m�r t�bb� itt, valami megv�ltozott. M�s lett egy darabom. Tal�n az orrom, gondolom na�van a t�k�rben szeml�l�dve. Nincs az az illat, mely �jra l�zba hozn�. Tal�n a f�lem, igen, biztosan a f�lem. M�r nem hallja a szavakat, ha sz�pek �s r�lam t�vednek besz�lni. Tal�n a kezem, hisz k�ptelen remegni egy �rint�s�rt. Csak �nmag�ban teszi, mag�nyosan, meg�ll�thatatlanul, orvostudom�nyi magyar�zat n�lk�l. Elment�l, elkergett�l, de �k j�ttek. J�ttek csapatban vagy egyed�l, ilyen-olyan sz�nd�kkal, ki csak egy �jszak�t, ki a lelkem megmaradt cafatjait szerette volna vacsor�ra. Szeretn�. Sz�pek. Okosak. Van k�zt�k, kit elk�pzelni nem neh�z a kanap�mon, a fogmos�poharamban vagy a hangversenyemen. De r�m tal�lt az amn�zia. �res, k�ts�gbeesett tudatlans�g. Hogy kell szeretni? Hogy kell hagyni? Hogy kell b�zni? Ez valahol az amygdal�m olyan f�lrees� z�g�ban lehetett, amin kereszt�l tapost�l t�voz�sodkor. Rajtam meg kereszt�lmennek a sr�cok. H�t ezt lehet b�rhogy �rteni. Hagyok egy kis inkub�ci�s id�t mindenkinek, ki mit gondol bele. Forgass�tok meg.(...) K�sz? Remek. �n is. Teljesen. Egy 3/4-nyi pszichol�gus, aki elfelejtett rajongva szeretni.