Eml�kszem, h�rom �ve ezen a napon egy kicseszett vonaton �ltem, Szegedr�l Budapestre. K�z a k�zben. Azt hittem, hogy boldog vagyok. Hogy Te meggy�gyulsz, �s hogy valaki olyannal t�lt�ttem a h�tv�g�t, aki mellettem lesz sok�ig, akiben b�zhatok, aki t�mogat. H�t, � m�r nincs itt. Nem sok�ig volt. �s m�r Te sem vagy itt. Mert megcs�rrent a telefon. Hazafel� a vonaton. Majd megszakadt a sz�vem. Anyu volt az. Az�ta sem mertem megk�rdezni, hogy lehet felk�sz�lni egy ilyen h�v�sra. Hogy �ll neki az ember. Tehetetlen voltam. Szerettem volna elrohanni, kifutni a vil�gb�l,de egy vonaton voltunk, �s csak b�multam kifel� az ablakon. Az ut�na k�vetkez� egy h�nap volt �letem egyik legrosszabb id�szaka. A b�cs� v�ratott mag�ra, �n meg csak elb�jtam a fekete ruh�k �s az iskolapad m�g�tt. Most pedig itt �lek. Ahol te lakt�l. A  Te birodalmadban. Ezen a must�rs�rga kanap�n �l�k. Amin utolj�ra eg�szs�gesen l�ttalak, a l�badat felh�zva nevett�nk �s mutogattam neked a frissen szerzett jap�n tud�somat. N�vnapod volt, �s megleptelek. Egy pulcsit hoztam, amit meg�r�k�ltem, de az�ta is ritk�n van lelkier�m felvenni. Hoztam egy k�nyvet is, eml�kszem. Szab� Magda, mint mindig. Meg egy sz�l r�zs�t. Te pedig gy�m�lcsl�vel �s s�tivel k�sz�lt�l. Ma itt �l�k, ugyan�gy, a fekete ruh�mban, mint minden november 9-�n, �s arra gondolok, mennyire mag�nyos lehett�l m�r akkor is. Hogy mennyire nem voltam veled azon a h�tv�g�n, mert �pp egy vonaton �ltem Szegedr�l Pestre. Amikor megcs�rrent a telefon �s megv�ltozott az �letem. 

Hi�nyzol!