Ma meggy�jtottam a gyerty�t, mert kellett valami, ami elind�tja ezt az eg�szet. Telital�lat. Ott �rzem magam, ahol tavaly ilyenkor, abban a kicsi szob�ban, van�lia illattal az orromban. L�tlak magam el�tt skypeon, �s veled alszom el megint, hogy majd p�r �r�val k�s�bb lehalk�thassam horkol�sod. Ott vagyok most is, ezzel a v�gel�thatatlan hi�ny�rzettel magamban, hogy nem vagy itt �s �n sem vagyok ott. Hogy ennek csak akkor lesz v�ge, ha t�relmesen v�rok. Most is itt van ez az �rz�s, hogy rohann�k fel�d, de nem tudok. �s v�rnom kell, �s hinnem magamban. De nem tudok. Mert ez m�r nem az a v�rakoz�s, amikor meg�ri mire. Ez az a t�relem, ami a k�vetkez� leveg�v�telemhez kell. Nem kapok leveg�t n�lk�led. Gyeng�nek �rzem magamat, f�gg�k t�led. Mik�zben ott vagy te, aki csak egyszer�en elk�sz�n, mert "nem tesz j�t". Aki nem akar k�zdeni. Aki egy mondattal romba d�nti a hitemet, hogy h�tha �rek m�gis valakinek ennyit. Hogy tegyen. Naiv vagyok, gyenge �s gyerekes. Felel�tlen�l d�nt�k magamr�l,mert nem hiszem, hogy enn�l jobban f�jhatna. Mert nem �rdeklem magamat.  Nem vigy�zok magamra. Nem �rdemlem meg.

Sz�testem bel�l, �s te nem vagy itt, hogy �sszerakj. �s nem vagy a g�p m�sik oldal�n sem. Sz�momra m�r nem vagy sehol. �s kezdem azt hinni, hogy sosem volt�l, csak �n akartam ezt hinni.